A rozsdamentes acélt kezdetben lemezekben állítják elő, amelyeket ezután egy Z-malommal átalakítási folyamatnak vetnek alá, amely a lemezt tekercské alakítja a további hengerlés előtt. Ezeket a széles tekercseket általában körülbelül 1250 mm-es (néha kicsit szélesebb) méretben készítik, és „maróél tekercseknek” nevezik.
Ezeket a széles tekercseket számos gyártási technikával tovább dolgozzák fel, mint például a hasítás, ahol a széles tekercset sok szálra hasítják; itt jön be a terminológia körüli zavarok nagy része. A felvágás után a rozsdamentes acél az anyatekercsből vett tekercskötegeit képezi, és ezeket sokféle néven említik, beleértve a szalagtekercseket, a réstekercseket, a szalagokat vagy egyszerűen a szalagokat. .
A tekercsek feltekerésének módja különböző neveket alkalmazhat rájuk. A legelterjedtebb típus a „palacsinta tekercs” néven ismert, és arról kapta a nevét, ahogyan a tekercs kinézetre fektetve; A „szalagtekercs” egy másik elnevezése ennek a tekercselési módszernek. A tekercselés másik típusa a „traverz” vagy „oszcillált”, más néven „tekercselés” vagy „orsó”, mivel úgy néz ki, mint egy pamuttekercs, néha ezeket fizikailag is fel lehet tekerni egy műanyag orsóra. A tekercs ilyen módon történő előállítása lehetővé teszi sokkal nagyobb tekercsek előállítását, ami jobb stabilitást és jobb termelési hozamot eredményez.
